Székely Nagy György írótársam ajánlója a Szárhegy öröksége regényről.

Miért is kezd valaki írni? Anélkül, hogy híres író akarna lenni, végtelen sorokban álló rajongókkal, dedikálásért órákat várakozó olvasókkal. Csak úgy író. Mert az nagyon jó dolog. Mikor és miért jön egy olyan pillanat az ember életében, hogy találkozik, megél, elképzel egy olyan történetet, amit másokkal is meg akar osztani. Nem csak úgy Charlie Wilson módra, aki az egész afgán háborút úgy jellemezte:

-Odamentünk, megcsináltuk, aztán a végén elbakkeroltuk az egészet.

Hanem tényleg mesélve. Leírva a tájat. Az embereket. Hogy mit éreznek egymás iránt. Mit tesznek? Hogyan élnek? Mi történik velük? Elmesélve egy történetet az elejétől a végéig, úgy hagyva ki részleteket, hogy az egész megmarad. Egyensúlyban. Na ez az, amit nagyon, de nagyon kevesen tudnak. Aki EZT megtanulja és végig tudja vinni az írásaiban, az Író lesz. Aki nem mindig, de törekszik rá, az egyszer író lesz. Akit nem is érdekel ez a része, de a marketingje kiváló, az bestseller szerző lesz, író sosem. Vannak olyan szerencsések, akik eleve így kezdenek írni. Hogy az Egyensúly az megvan. Nem kell figyelnie rá, zsigerből jön. Érzi, az ujjaiban van, ahogy a klaviatúrát püföli. Nagy adottság. Sokan egész életükben nem veszik észre, mert Ők nem tartják szükségesnek, hogy a meséiket, a történeteiket sok embernek, könyv formájában elmondják. Én annak idején a 32 lapos füzeteimbe azért kezdtem írni, mert senki sem mesélt nekem. Ezért magamnak meséltem. Sokat olvastam, sokat tanultam belőle, sokat másoltam a híres íróktól, főleg a stílust próbáltam átvenni, kevés sikerrel. Mert nem lehet ugyanúgy írni, mint pl. Tolsztoj vagy Hemingway. Mindenkinek van egy egyéni stílusa, azt kell megtalálni, anélkül nincs írás, nincs író. Ezt a stílust akkor is tartani kell, ha a Kiadó vagy a Marketingesek mást mondanak. Mert az már nem az Író lesz és a könyv sem lesz az igazi. Tapodi Brigitta szerintem úgy született, hogy az az Egyensúly, ami az egyik legfontosabb a történetben, az megvolt neki. Mint az is, hogy mennyire szépen és finoman tud írni. Anno A hajtű című könyve után napokig nem fért a fejembe, egy ennyire jó könyv, egy ennyire kiváló írónő, miért is nem a listák élén van és miért nem beszélnek vájtszeműek a könyvéről? Persze tudom, nem teszik eléjük, nem mondják meg, mit kell tenni vele. Szomorú magyar valóság.

A Szárhegy öröksége című könyve volt a karácsonyi ajándékom, amit természetesen a nejem Aliz, olvasott el először.

-Ez nagyon jó. A hajtű meg…nagyon jó. Csak másképpen. És mégis Tapodi Brigi mind a kettő. Itt be is fejezhetném, mert miután én is elolvastam a Szárhegy öröksége című könyvet, idejutottam. Pontosan. Ez a könyv volt Tapodi Brigitta első könyve. Egy történet arról, hogy egy lány, Juli, próbálja felkutatni az őseit, a nagymamája halála után. Mert minden családban vannak titkok. Annak idején a titkokat megőrizték és nem írtak könyveket róla. Julinak meggyőződése, hogy Ő és a Húga, a Bercsényi lányok, egy anyai ágon örökletes kórral vannak megáldva: totálisan tudják elrontani az érzelmi életüket. Családi átok. Szerintük. /Orvos Tóth Noémi örülhetne, az Ő elmélete, ami nem saját, pont erről szól/. Ezért aztán Juli a titok nyomába ered és egy munkájához kapcsolódó erdélyi utazás során sok mindent megtud, sok új rokonra lel. Egy kapcsolatra is az erdélyi srác Csaba személyében. Ám Tapodi Brigitta már eleve úgy írja le a kapcsolatot, hogy nem lehet belőle barátságnál több. Csaba már akkor többet akar, amikor Juli még csak ismerkedik vele. Így pedig nem lesz szerelem. Pedig jön az igazi szerelem is, ami Tapodi Brigittánál nem az ágyban kezdődik, hanem csak pillantásokban, szavakban, mosolyokban és félelmekben. Ez pedig így az igazi. Nagyon finoman, érzékenyen, szépen leírva. Nekem ez a Szerelem. Amikor Juli nem meri elhinni, hogy Dan valóban a társa lesz. Fél attól, elrontja. Nagyon jó a kontraszt a lány előző kapcsolata, Zoltán és mostani kapcsolata, Dan között. Zoltán, egy narcisztikus pasi, aki Julit nem a társának, hanem részének vette, ami jár neki. Az új fiú, Dan a zenész, aki mérnök, ám a zene az, amit szeret és abban akar élni. Talán lazának tűnik, teljesen más, mint Zoltán, pedig keményen dolgozik azon, hogy abban legyen jó, amit szeret csinálni.

-Élünk egymás mellett, de nem együtt!

Ez a kedvenc mondatom, magam is ezt vallom, Együtt kell lenni valakivel, mert máskülönben nincs értelme. A történet szépen megy, nincs fennakadás, nem ül le menetközben. Néha kicsit túl van írva, cifra mondtatok jönnek elő. Néha egy Erdély útikönyvet olvastam, még az utcasarok is tökéletesen van leírva Alfalun. Néha kicsit kilóg Brigi, a könyvillusztrátor húg, /A hajtű című könyv főszereplőnője is hasonló szakmát űz, hm/ aki hol itt, hol ott él, csapong a világban, pedig csak mindig ott van, ahol a lelke megtelik varázzsal, amit aztán lerajzol. A könyv végén még egy kis csavar, mosoly és öröm, beteljesülés és sóhaj. Az izgalmas kutatás véget ér, igaz az izgalom annyira nem jött át nekem, mint a másik könyvben. Ott van, csak keresnem kell. Ez nem baj, kérdés megtalálja-e mindenki.

-A szerelmet nem lehet akarni. Egyszer csak megtörténik a csoda és kész. Ez a másik mondta, amit tessenek megjegyezni. Mert csudaszép. Mint az egész könyv. Nagyon szépen megírva benne minden. Mese és valóság, vágy és törekvés. Az erdélyi táj éppúgy, mint a pilisi falu hóesésben. Végig egy pici mosoly bujkál az olvasó szája szögletében, mert kedves az egész írás. Az, hogy Tapodi Brigitta egy nagyon jó író, azt már ebből az első könyvből is érezni. A hajtű címűnél pedig tudni lehet. Minden pici billenése ellenére a Szárhegy öröksége egy kiváló könyv mindazoknak, akik a mesét szeretik. Hogy elmondanak nekik egy történetet, ami velük is megeshet. Hogy igenis MI határozzuk meg a sorsunkat és nem örökölt „átkok”. Mert azokat le lehet győzni, partvonalra lehet tenni, ha hiszünk a magunk igazában és teszünk a boldogságért. Tapodi Brigitta hisz abban, hogy ilyen könyveket is kell írni. Az ilyen könyveket lehet szeretni. Újra meg újra kézbe venni, kicsit belemerülni és ott lenni a szereplőkkel, gondjukkal, bajukkal, örömeikkel, bánatukkal. Mert az mind a miénk is lehet. Mindezt olyan Egyensúllyal, amit kevesen tudnak. Tapodi Brigitta tudja ezt. Nagyon tudja. Olvassátok minél többen.