Gondolatok, érzések az írásról

Az írás közben megélt öröm érzése semmi máshoz nem fogható. Mikor leülök a laptop elé, felnyitom fedelét, még csak egy üres, fehér lap van előttem, mely betűkre, szavakra vár. Várja,hogy megnyíljon képzeletem tárháza, és megtöltsem szívveréssel, lélegzetvétellel, élettel… Írok. Egy idő után olyan érzés kerít hatalmába, mintha valaki fogná a kezem, és helyettem pötyögne. Tehát szerencsés, áldásos esetben a történet egy része szinte magától életre kel, kiválasztja helyét egy készülő regény lapjain. A szavak egymásba hurkolódnak, élőláncot alkotva megelevenedik több nemzedék emberi sorsa, váltott időciklusok. Szoktam figyelni magam. Mikor a történet lendületet kap, beindul, akkor vele együtt élek és egyfajta mélyről érkező harmónia, nyugalom leng körbe. Mondhatnám, hogy már-már terápiás jellegű. Az írás érzéseket szabadít fel, a tevékenység alatt megélt boldogságot saját magam teremtem meg. A regényfolyamat során nem csupán egy történet, hanem annál sokkal több, öröm születik. Nagyon-nagyon szeretek írni (mégha olykor láthatatlan is), ezért biztosra veszem, hogy velem marad örökre, akár egy soha ki nem apadó örömforrás!